Tudástár

Hogyan mondjuk el a diagnózist a családnak?

Az egyes típusú diabétesz diagnózisa szinte mindenképpen krízis a család számára, ami rengeteg érzelmet hozhat felszínre a meglepetéstől, a dühön át, a bűntudatig. Nagyon fontos tudni, hogy az egyes típusú diabétesz kialakulását senki, semmilyen módszerrel nem akadályozhatta volna meg. Ez senkinek sem a hibája.

A szűkebb család, vagy felnőttek esetében maga az érintett viszonylag rövid időn belül kvázi orvosszakmai képzésben részesül. Érdemes ennek a tudásnak az átadását családon belül lassan, részletekben, türelemmel, és a generációs különbségekre tekintettel megtenni. A diabéteszt rengeteg tévhit és társadalmi stigma övezheti. Az egyes típusú diabéteszről való információszerzésben érdemes mindig hiteles forrásokat keresni- szülőknek, családtagoknak, pedagógusoknak szóló könyvek, szakorvos, diabétesz edukátor, erre dedikált szervezetek anyagai és eseményei.

Az érintett, a szülő vagy gondozó ebben az időszakban gyakran szembesül szorongással, aggodalommal, félelemmel, esetleg elárasztottság érzéssel. A diagnózist követő időszakban még minden új, rengeteg figyelmet, időt, erőfeszítést igényel, ugyanakkor ez a hetek, hónapok, évek előrehaladtával egyre könnyebb, majd teljesen természetes részévé válik az életünknek. Próbáljunk lépésről-lépésre haladni, ahelyett, hogy mindent egyszerre szeretnénk megoldani. Azállapotunkat, aktuális helyzetünket beszéljük át a körülöttünk lévőkkel, ahogy azt is, hogy hogyan tudnak ők jól segíteni.

Nagyon fontos lenne mind az érintetteknek, mind az azt igénylő szűk családnak mentális segítségnyújtást kapnia, amennyiben úgy érzi, erre szüksége lehet.